Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Taksony

 

 

 

 

 

Taksony 931-971

Árpád-házi magyar fejedelem a 10. század közepén, Zolta fejedelem fia, Árpád nagyfejedelem unokája. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan. Anonymus krónikája szerint Anno Domini 931-ben született. Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínűsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett. Halálát a 960-972 közötti évek valamelyikére szokás tenni.

 

 

Hatalomra kerülése

Minden jel arra mutat, hogy az Árpád halála utáni időszakban az Árpád-ház ereje hanyatlásnak indult. Az Árpád és Taksony közötti időszakból csak egyetlen fejedelem (Falicsi) nevét ismerjük hitelt érdemlő forrásból. Ez arra enged következtetni, hogy a 10. század első felében a fejedelmi hatalom visszaszorult, névlegessé vált. A hazai és külföldi források sem az Árpád-házi fejedelmekkel, hanem a kalandozó hadjáratok vezetőivel kapcsolatos híreket örökítették meg, így a kor fejedelmeiről kevés hiteles információ maradt fenn.

 

Egy kései forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később „király” lett. Ezt az információt szokás Taksonyra vonatkoztatni és e szerint a nagyfejedelemséget valamikor 955 után vehette át, lehetséges, hogy éppen a vereség egyik következményeként. Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művéből tudjuk, hogy 950 körül Fajsz (Felicsi) volt a nagyfejedelem. Kizárólag ennek a híradásnak alapján feltételezik, hogy Taksony Fajsztól vette át a hatalmat.

Uralkodása

Anonymus szerint „Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről”. A kun népnév azonban a 10. században még nem volt használatos, így Taksonynak valamilyen keleti népből származó (kazár, besenyő, vagy volgai bolgár) felesége lehetett. A hagyomány két fiúgyermekük – Géza és öccse Mihály – nevét örökítette meg. Géza Taksony után nagyfejedelem lett. Mihály életének körülményeiről semmit nem tudunk, azonban Szent Istvánon kívül Árpád-házi királyaink szinte mindegyike Mihály leszármazottja volt.

 

 

taksony.jpg

Taksony ábrázolása a képes Krónia iniciáléjában

 

 

Amennyiben helytálló az a feltételezés, hogy Árpád halála után a főhatalom az Árpád nemzetség egyes ágai között öröklődött, akkor a legfiatalabb Árpád-fiútól származó Taksony halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidősebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták, hogy Taksony volt az első, aki ezt az örökösödési szabályt megszegte és az a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat.

Szintén feltételezés az, hogy Géza és Taksony között a hatalomváltás a 970-es évek elején történt. Az időpont felső határát az adja, hogy 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen már Géza nagyfejedelem követei vettek részt. A Váradi Krónika szerint azonban Géza nagyfejedelem „az úr megtestesülésének 963. évében […] az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.”. Ezt a hírt megerősíti az a forrás, amely szerint a pápa 963-ban Zacheus személyében térítőpüspököt szentelt a magyarok számára. Ezek a híradások inkább arra engednek következtetni, hogy Taksony nagyfejedelemsége már a 960-as évek első felében véget ért.